Elengedhetetlen, hogy legyenek kulturális mecénások Magyarországon
Jó példával járnak elöl azok, akik fontosnak tartják a kultúra támogatását és már most is mecénások. Fontosak a művészetpártolók, mert így maradnak meg a kulturális gyökereink, hagyományaink és a nemzeti identitásunk.
Az elmúlt években szépen, lassan elindult Magyarországon a kulturális mecenatúra, ami nem összetévesztendő a szponzorációval. Szerencsére a történelmünk korábbi korszakaiban is nagyon sok mecénásunk volt. Már a 19. század elején nagyon jó példák voltak erre, amikor a nemesek a vagyonukból kiemelkedő kulturális ügyeket támogattak. Így jött létre többek között a Magyar Nemzeti Múzeum, a Széchényi Könyvtár és a Tudományos Akadémia is. Robbanásszerű gyorsasággal nyíltak új intézmények, iskolák, épültek új galériák a támogatásokból. Nemcsak a megalakulásukat, de a működtetésüket is sokszor a mecénások vállalták magukra: büszkén és nyíltan támogatták rendszeresen ezeket az intézményeket vagy művészeket. Szinte minden jómódú családnak illett támogatni a kultúrát.
 |
|
James Smithson brit tudós, az amerikai intézet alapjainak megteremtője |
Napjainkban is van a világban nagyon nagyvonalú mecenatúra, melynek gyökerei az 1820-as évekig nyúlnak vissza; azért lehet ingyenesen látogatni Washington szinte összes múzeumát, mert James Smithson (1765–1829) brit tudós hagyatéka ezt lehetővé tette. Érdekesség, hogy ő soha nem járt az Egyesült Államokban, de kikötötte a végrendeletében, ha unokatestvére, Henry James Hungerford örökös nélkül hal meg, akkor vagyonából hozzanak létre egy alapítványt a tudomány fejlesztésére és a tudás terjesztésére az Egyesült Államokban. Az unokaöcs 1835-ben örökös nélkül halt meg, Andrew Jackson elnök tájékoztatta a kongresszust a hagyatékról, ami 104 960 aranyfont, azaz 500 ezer amerikai dollár volt. Ezt követően a Smithsonian Intézetet a kongresszus hozta létre és törvényesen is a szövetségi kormány egyik szerve lett. Ma már az intézetnek 6300 alkalmazottja van és egy 17 fős testület társadalmi munkában felügyeli a működésüket. Az intézet napi munkáját fizetett titkár vezeti. Jelenleg a 12. titkár a vezetője, G. Wayne Clough, aki 2008 óta kiválóan végzi a munkáját, így a Smithsonian múzeumai a mai napig ingyenesen fogadják a látogatókat.
Tizenkilenc múzeum, kilenc kutatóközpont és egy állatkert van a szervezet birtokában, amelyekben 154 millió kiállított tárgy látható.
Múzeumok például: National Air and Space Museum, National Museum of African American History and Culture, National Museum of American History, National Portrait Gallery, National Gallery of Art…
Kutatóközpontok: Smithsonian Astrophysical Observatory and the associated Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics, Carrie Bow Marine Field Station (Natural History Museum), Center For Earth and Planetary Studies (Air and Space Museum), Conservation and Research Center (National Zoo)…
Személyesen nekem is a kedvenceim, de másoknak is, mert évente több mint 30 millió turista látogatja a Smithsonian múzeumait és a belépés ingyenes, de mindenhol felhívják a látogatók figyelmét arra, hogy ajándéktárgyak megvásárlásával lehet támogatni az intézményrendszer működését, és senki sem jön ki úgy a shopokból, hogy valamilyen emléktárgyat ne vásároljon. Gondosan ügyeltek arra, hogy a látogatók felé elegánsan kommunikálják, hogy vásárlásával ő is a Smithsonian Intézetek mecénásává vált!
A mecenatúra, mint támogatási forma, nagyon megkönnyítette a kultúra formálódását, mert biztonságos működést biztosított, kiszámítható és tervezhető életet, ami egy stabil háttér volt a művészek mögött, akiknek csak az alkotási folyamatra kellett koncentrálniuk. Virágzó időszakokat jelent, ha sok mecénás van közöttünk, ennek várható következménye a kultúra ugrásszerű fejlődése és a művészek termékeny időszak.
A mecenatúra lényege, hogy nem vár cserébe mást, mint hogy az „ügy” megvalósuljon. Ez a legelegánsabb módja a művészetek és a kulturális területek támogatásának.
 |
| National Portrait Gallery Washington |
Szubjektív, és legtöbbször impulzív módon nyerhetők meg a mecénások, hogy egy-egy cél támogatóivá váljanak. Olyan élmény kell, hogy érje őket, amelynek hatására a mecénás az adott kulturális értéket meg akarja menteni, vagy fontossá váljon számára, hogy egy intézmény működése fennmaradjon. Ilyen élmény lehet egy jó színházi előadás vagy a megismerkedés egy érdekes, történelmet érintő sztorival, melyhez kötődik egy restaurálásra szoruló, értékes tárgy. Nagyon fontos, hogy az élményadással egy időben a támogatási kérés is megtörténjen. A kulturális mecénás különleges gondolkodású, jómódú ember, aki megengedheti magának, hogy a saját vagy az általa vezetett cég vagyonából erre a területre áldozzon anélkül, hogy különösebb elvárásai lennének a személyes hasznot illetően. Aki kulturális mecénás lesz, az a történelmünket, a kultúránkat és az örökségünket segít megőrizni – s ez kiemelkedő társadalmi szerepvállalás.
Fontos, hogy a mecénásokat megtartsuk rendszeres támogatónak, ezért a kulturális területeknek kötelességünk fenntartani az adományozók bizalmát. A támogatás felhasználása legyen világos, átlátható, és folyamatosan kommunikálni kell a mecénások felé az adományoknak köszönhetően elért eredményeket. Így lehet hosszú távú mecenatúrát felállítani és sikeresen működtetni.
„Az adakozástól még senki sem lett szegény!”
Anne Frank