Z generáció és a pénzügyek
Az életkor és a generációhoz való tartozás nehezen szétválasztható marketingszempontból. Ez határozta meg Fülöp Gábor, a Provident marketingigazgatójának a gondolatait is, amikor a mostani fiatal felnőttek pénzügyeit járta körbe. A cikk egy kutatásra épül, amelyben a szerkesztő számára szubjektív értelemben legizgalmasabb mondat a következő: „élni annyit tesz, mint költeni – itt és most.” Persze anyagi helyzettől függően, de ez jellemzi majdnem minden ötödik Z generációst. Két nagyon érdekes szegmenst elemez Fülöp Gábor cikke.
A kor és a nettó havi jövedelem alapján a magyar lakosság 7 szegmensbe sorolható. Ebből a Z generáció az általunk elnevezet „Young Dependent” és „Young Expanding” szegmensekben van jelen.
A Young Expanding – vagy „fiatalosan terjeszkedő” szegmens több mint 180 ezer Ft havi nettó jövedelemmel rendelkezik. Ennek a szegmensnek a pénzügyekhez való hozzáállását a következő mondattal lehet leírni:
„Élni annyit tesz, mint költeni – itt és most.
A 18 év feletti magyar lakosság 18 százaléka tartozik ebbe a szegmensbe.
Hogyan lehet őket jellemezni. Kik ők?
Nagyvárosi életmódot élő fiatal felnőttek, teljes munkaidős állással, jó karrierlehetőségekkel, állandó, jellemzően átlag feletti jövedelemmel. A kívánt társadalmi-gazdasági státusz által vezéreltek, ami lehetővé teszi a spontán vásárlást és a hosszú távú befektetéseket.
Céljuk a fogyasztás szabadsága saját maguk és eltartottjaik számára.
Másoknál gyakrabban állítják, hogy pénzügyi helyzetük az elmúlt 12 hónapban javult. Gyakrabban, mint mások vásároltak nem tervezett dolgokat, vagy csak azért vettek meg valamit, mert akciós volt. Huszonnégy százalékuk általános iskolai, 40 százalékuk középfokú, 36 százalékuk pedig felsőfokú végzettségű.
Hogyan viszonyulnak a pénzügyekhez?
A bank a személyes fejlődés eszköze – a lehető legjobban felhasználó-központúnak és agilisnak kell lennie; a mobilbankolás elengedhetetlen, az offline bankolás időpocsékolás.
Az innovációt többre értékelik, mint a tradíciót, amikor pénzügyi intézetet választanak. Számukra a fintech megoldások a lehetőségek forrásai. Biztosítási terméket inkább a magasabb életminőségért (pl. jobb egészségügyi ellátás) vásárolnak. Mottójuk: „nem kell aggódni, a jövő még előttünk van”. Majdnem mindenki rendelkezik bankszámlával (94 százalék), többnyire (70 százalék) mobilalkalmazáson keresztül bankolnak.
Hogyan viszonyulnak általában a kölcsönhöz?
Sokat vesznek fel kölcsönt, mind gyakoriságban, mind mennyiségben. A hitel hétköznapi termék, amely a nagyobb kiadásokat ma megfizethetőbbé teszi – szóval nem kell várni. Keresik a lehetőségeket, kevésbé márkahűek, nem félnek kockázatot vállalni, ha az kifizetődő. A hitelfelvétel nem kötelező, hanem választás; ha nem a banknál, akkor máshol is hozzájutottak volna a szükséges pénzhez (Revolut, Wise); „A pénz nem kérdés”
Milyen marketingcsatornákon lehet őket elérni?
Nem fogjuk őket elérni tévében vagy rádión, csak online csatornákon. Kilencvenhárom százalékuk naponta használja az internetet. A pénzügyi termék legyen mobilbarát. A nekik kínált termék könnyen elérhető kell legyen („letöltöm az appot, egyszerű regisztráció és kész”). A kínált pénzügyi terméknek nemcsak olcsónak, hanem gyorsnak és általában véve erőfeszítésmentesnek is kell lennie – minimális papírmunka, számukra nem értelmezhető a személyes, bankfióki ügyintézés. „Minimum paperwork, no F2F (face to face)”
A Young Dependent – vagy „fiatal, de még függő” szegmens kevesebb mint 180 ezer forint havi nettó jövedelemmel rendelkezik. Ennek a szegmensnek a pénzügyekhez való hozzáállását a következő mondattal lehet leírni:
„Felnőtt kamaszok, akik biztosra mennek.”
A 18 év feletti magyar lakosság 10 százaléka tartozik ebbe a szegmensbe.
Hogyan lehet őket jellemezni. Kik ők?
Fiatal felnőttek, a változás határán – tanulók vagy kevésbé iskolázottak, ideiglenes munkahelyen ragadtak, frissen végzett szülők, akik alig várják, hogy továbbléphessenek az életükben. A rokonaiktól és a kisvárosi környezettől való függetlenség sürgető igényétől hajtva. Önállóságra, és némi személyes térre törekszenek az életben, nem hajlandóak például tovább a szülőkkel élni. Jellemzően 3+ fős háztartásban élnek (78 százalék). Kevesebben állítják közülük, hogy az elmúlt 12 hónapban romlott a pénzügyi helyzetük. Másokhoz képest gyakrabban kellett csökkenteni a kiadásokat az elmúlt 2 évben. Ugyanakkor, gyakrabban vásároltak valami nem tervezett és drágább dolgot, mert az jó akcióban volt. Ötvenkét százalék általános iskolai, 38 százalék középfokú, 10 százalék felsőfokú végzettségű.
Hogyan viszonyulnak a pénzügyekhez?
A bank gyakran csak egy mobilalkalmazás, amelyet a napi bankoláshoz használnak. Minden más hozzáférési csatorna túl sok lenne – egyelőre nem használnak mást. Nincs szükség bővített átutalási lehetőségekre (nincs sok fizetendő számlájuk) vagy hitelkeretre (erre nem is lenne megfelelő fedezetük), egy egyszerű bankszámla is megteszi. Eddig kevés közük volt a bankoláshoz, a biztosításokról nem is beszélve – nincs gondjuk, de pénzhiányuk van/lehet.
Hogyan viszonyulnak általában a kölcsönhöz?
Nem vesznek fel hitelt, hacsak nem szükséges. Néha szükség van kölcsönre, hogy fedezzék a rendszeres számlákat vagy valamilyen váratlan kiadást. A család és a barátok lennének az elsődleges választás, amikor hitelt keresnek – még mindig a pszichológiai komfortzónán belül. Biztosra mennek, ha külső finanszírozást keresnek – a bankban felvett alacsony összegű hitel az optimális megoldás.
Milyen marketingcsatornákon lehet őket elérni?
Csakis kizárólag online csatornákon keresztül érhetjük el őket (Social media, YouTube, TikTok). Tévét nem néznek, rádiót jellemzően nem hallgatnak. Biztonságos, átlátható, kockázatmentes pénzügyi termékeket, megoldásokat keresnek, lehetőleg online, de magából a médiafogyasztásból adódóan, nem pedig a hitelekkel kapcsolatos korábbi tapasztalatokból. Ők a technológiához értenek, nem a bankokhoz.
They’re tech savvy, not bank savvy”
1 Forrás: Provident megbízásából Kantar Poland 2022-ben végzett 18–75 korosztályban országos reprezentatív szegmentációs kutatás (n=1200, n849 CAWI – online Panel, n352 CAPI («F2F»)