Mélyen gyökerező márkaértékek a versenyszférán túl is léteznek
Kell-e márkát építenie egy egyetemes vagy közszolgáltatást végző vállalatnak? A megkerülhetetlenség még nagyobb felelősséget ró az ilyen vállalatokra. Elhatározás és elkötelezettség kell ahhoz, hogy értéket teremtsünk a közösség szöveteibe évtizedek alatt beépített értékeink bemutatásával.
Számít-e a reputáció, ha a megkerülhetetlen vállalathoz úgyis eljön az ügyfél, ha szüksége van rá? Mitől válik az emberek életében értéket hordozó márkává egy nemzeti posta-, áram-, vagy épp közlekedési szolgáltató? Az ilyen márkák hosszú távú karbantartása talán még nagyobb felelősség, hiszen beágyazottságuk révén hatásuk van a közösségre. Ha elhanyagolják a márka kezelését, akkor védtelenné válnak a változó világban, erodálódik a közösség beléjük vetett hite. Amikor ezt már a vállalat és a menedzsment is megérzi, már rég késő. Ezért fontos jó példával elöl járni, mint például az áramszolgáltatók.
Az egyetemes szolgáltatók üzenetei, értékei mélyen gyökereznek a tudatban, évtizedek generációs tapasztalatai alakították a róluk szóló percepciót. Szolgáltatásaik léte természetes, ha hiányoznak, az fáj. Ha elmegy az áram, bezár a posta, nem jön a vonat – hangos híre van a közösségben, ha minden működik, csend van. Pedig a csend mögött is óriási munka van. Szolgáltatásaik lassan változnak, nehezen tartják a lépést az ügyféligények változásával, de erejüket pont az adja, hogy szinte minden körülmények között tudnak szolgáltatni – gondoljunk csak a Covid-időszakra. Akik a digitalizáció és a biztonság iránti igényt felismerve változtattak, mélyíteni tudták kapcsolatukat az ügyfelekkel, erősítették reputációjukat, amely a márkaértékük pillére.
Ez a pillér évtizedek óta épül, vagy leépül. Vagy épp mindkettő egyszerre, de generációs határok mentén. Régi ügyfeleik elfogadják őket ahogy vannak, kapcsolatuk a szolgáltatóval folyamatos, egyszerre épül toleranciára és elismerésre. A digitális generáció ugyanakkor törődést és rugalmasságot vár tőlük, és a márka számára évtizedes távon létkérdés, hogy az ő szemükben milyen kép alakul ki róluk.
Pikánssá válik a helyzet, amikor az üzleti logika a piacra sodorja őket. A márkaépítés valódi terepe hirtelen a verseny lesz: az energiaszolgáltató biztosítást, a posta webshop - kézbesítést vállal – évtizedek alatt épített nimbusz omolhat össze a versenypiac akadályai alatt, ha egy márka nem beszél olyan ügyekről, amelyekkel demonstrálni tudja az értékeit. A téma az utcán hever, kreatív műhelyek helyett emberközelben születnek, valódi eseményeken alapulnak, személyességük hitelessé teszi őket.
A postások rendszeresen mentenek életet, lepleznek le unokázós csalót. A buszvezetők megvárják a szaladó utast. A kuka mellé rakott holmikból virális sztorik válhatnak. Minden márka máshogy mesél el egy ügyet: 2021 végén, a Covid-alagútban feltűnő fény idején két mobilszolgáltató is foglalkozott tévé spotjában az időskori elmagányosodással. Ki más, mint a Magyar Posta vállalta volna fel, hogy nézőpontot váltva, de az ügynél maradva hozzászól ehhez egy online kisfilmmel. Reputációnk és márkánk sokszor azáltal erősödik, hogy az emberek pont a mi történeteinken keresztül hiszik el, hogy a világ egy sokkal jobb hely, mint ahogy híresztelik róla.