„Lépjünk ki a saját buborékunkból és nézzünk körül: a populáris kultúrában már látjuk, hogy a gazdagság már nem motiváló, hanem inkább taszító képpé vált sokakban, és a jövőbeli célközönségünk már inkább a BeRealen lóg a filterezett Insta helyett.”
KERÜLJÜNK KÖZELEBB A VALÓSÁGHOZ!
Az emberek ösztönösen kerülik a sajátjuktól eltérő véleményeket. Politikában a homofília, szociológiában a konformizmus, pszichológiában a kognitív disszonancia mind ennek aspektusait vizsgálja, és ez a jelenség a mi szakmánknak is hivatkozási alapjává vált (echo chambers, filters, bubbles). Hétmillió közösségi médiát használó magyar mellett ennek az aktualitását magyarázni sem kell. Ennél sokkal izgalmasabb azon gondolkodnunk, hogy a saját buborékunkban mi a jellemző és hogyan tudnánk – ha egyáltalán akarunk – ebből kilépni, hogy a szakmai körök és hivatásosok helyett inkább a valósághoz és a hétköznapi fogyasztókhoz kerüljünk közelebb.
A média egyre gyakrabban a szorongás forrása: konstans emlékeztető, hogy az átlag valósága és a bemutatott kikozmetikázott világ között mekkora a szakadék. Akkora, amit áthidalni itthon sokszor egy élet is kevés a Tárki adatai szerint. A legtöbb márka ezen pedig nem segít, hanem inkább ráerősít. Még akkor is, amikor a populáris kultúrában már látjuk, hogy a gazdagság már nem motiváló, hanem inkább taszító képpé vált sokakban, és a jövőbeli célközönségünk már inkább a BeRealen lóg a filterezett Insta helyett. Éljenek a kupis panellakások, karikás szemű szereplők, roma kisgyerekek és családi ajtócsapkodás! Ezekkel az elemekkel az Erste idei reklámfilmje, bízom benne, hogy a szorongás helyett inkább a kellemes hasonlóság érzésével tölti majd el a nézőket.
És hogy mit is jelent az emberközeli bankolás a PR-ban? A banki PR általában a gazdasági felületekre koncentrálódik: akik már eleve értik, nekik akarjuk mi is elmagyarázni. Eközben milliók élnek le egy életet bármiféle pénzügyi edukáció nélkül, akikhez ezek az információk így sosem jutnak el. Ha az ő valóságukhoz közelebb szeretnénk kerülni, ahhoz olyan témákon át kell megfognunk a pénzügyi egészséget, amivel azonosulni tudnak, mint például, hogy mire és mennyit költünk Valentin-napkor és hogyan tudnánk ilyenkor is jobban beosztani azt, amink van.
Mindez elég lenne ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a valósághoz? Közel sem. De Weber után szabadon, már annak felismerése, hogy mi magunk is hatása alatt állunk a minket körülvevő szakmai világnak már egy lépés a tudatosság felé. Ha pedig ebből ki akarunk törni, akkor a Trendbook és konferenciák helyett a BKV és MÁV járatait ajánlom – szigorúan füles nélkül.