Mit tanít a labdarúgás a marketingnek?
Édesapám először a kilencvenes évek elején vitt ki Videoton-meccsre. Azóta is imádom a futballt – beszippantott a miliő. Más volt anno a futballkultúra, más volt a játék, a magyar foci meg megélt hegyeket, völgyeket, de mostanában végre el vagyunk kényeztetve: jó a válogatott, és a Liverpool magyar játékost igazolt a középpálya támadó sorába. #impossibleisnothing
Hogy mi köze van ennek a marketinghez? A magyar futball helyzete az elmúlt harmincpár év alatt legalább annyit változott, mint a marketing szerepe egy szervezet életében. Mikor úgy döntöttem főiskolai tanulmányaim alatt, hogy a marketing felé orientálódom, még én is csak a kreatív oldalát láttam: a reklámokat, a „csillogást”. Hogy ez valami olyan exhibicionista önkifejezés eszköze lehet, amihez a bohó és fiatal énem jól tudott kapcsolódni. Persze gyorsan kiderült, hogy valami sokkal többről szól ez, és szerencsém volt: azonnal marketing által vezérelt és sales orientált környezetben találtam magam zöldfülűként. De lássuk be, nem ez volt a jellemző pár évvel ezelőttig sem a globál, sem a hazai piacon. Még akkor sem, ha láttuk, hogy igazán azok a vállalatok sikeresek, amik nem a saját termékeiket helyezik előtérbe, hanem az ügyfelek fejével gondolkodnak, akik egyre inkább nem terméket vesznek, hanem élményt.
Szóval vissza a focihoz: az én felfogásom szerint ugyanis rengeteg érdekes párhuzam figyelhető meg a pályán és egy szervezetben. Először is a futball csapatjáték. Egy szervezetben sem megyünk semmire egyedül, a marketingre pedig egyre inkább kulcsszerep hárul a csapattársak összefogásában.
Aztán amikor meccsre kezdtem járni, a marketing a felszereléséért felelt a partvonalról: legyen szép, legyen tiszta, látszódjon az a szponzor és mindig be legyen készítve meccs előtt az öltözőbe a sportszárral együtt. Lehetőleg olcsón.
Ma támadó középpályások vagyunk: aki lát a pályán (piacon), helyzetbe hozza a társait, ha kell, gólt szerez, ha kell, végigcselezi magát a kapuig, vagy éppen visszasprintel védekezni. Első az edzésen, és az utolsó, aki elhagyja az öltözőt, sőt az edzővel (CEO) meccsek után rendre kielemzi a látottakat, aztán beül a sajtájra. Ismerjük az ellenfelet, de ami a legfontosabb: mindig kimegyünk pacsizni a közönséggel meccs után.
Azon a Videoton-meccsen beszippantott a miliő, és jó 15 évvel később a marketing ugyanúgy.
Nem enged egyik sem.
Ugyan mindenki nem lehet Szoboszlai, de törekednünk kell rá. :)
Hajrá magyar foci, hajrá kollégák!