Cookie / Süti tájékoztató
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez. Kérjük, vegye figyelembe, hogy amennyiben nem fogadja el, úgy a weboldal egyes funkciói nem lesznek használhatók.
Részletek
Elfogadás
Elutasítom
Vissza
Csermely Ákos Csermely Ákos

Lásd a rendszert!

A sikernek ára van, nem titka

 

Életem egészének lételeme a versenyzés, az új versenypiacok lehetőségeinek a felkutatása; célom észrevenni, meglátni a változásokat.
Jó sündörögni az „oroszlánbarlang” – ahogy a versenypiacot hívom – bejáratánál, ha kell, együtt futni az oroszlánokkal, vagyis versenytársainkkal, a konkurenciákkal. Ez mindenkit és mindig éberen tarthat. Az egészséges paranoia piacot ment. Hangsúlyozom: az egészséges paranoia.
Fontos az ösztönző verseny, a versenytársi diskurzusok által megismerni a piacot, az embereket, a nézeteiket, a szakmát, felfedezni a különböző szakágakban végbemenő változásokat, azok piacon belüli, vagy más piacokra ható összefüggéseit, és igen, továbbgondolni és kombinálni: merre halad és merre nem a piac, a szakma, és persze a versenytárs.
Egyedül a másolóktól tartsunk… Azok nem tanítanak, nem építenek, csak amortizálják a nehéz és kreatív alkotást.
A másoló nem tanult és/vagy energiát próbált meg spórolni.
A „másolás” fogalma ugyanakkor azt is jelenti: valaki mögött lemaradni.

Amikor azt a felkérést kaptam, hogy próbáljak meg visszatekinteni, miképpen változott szakmánk az elmúlt bő negyedszázadban, dilemmám tárgya azt volt, hogy mi újat tudok mondani a versenytársaimnak, ami gondolkodásra, további elmélkedésre ösztönöz minket.
Be kell látnunk, hogy amikor „tanácsokat” adunk egymásnak, akkor tudnunk kell, hogy saját vélekedésünk csak egy a sok közül. A másik félnek kell abban segíteni, hogy a tanácsainkat a saját szempontjai szerint tudja adaptálni. NINCSENEK aranymondatok!
Szüntelen kételkedés és kritikai gondolkodás. Erre van most szükség. Nincs örök igazság, és szinte erőszakosan szakítanunk kell a tradíciókkal.
Dialógusokat kell kialakítanunk.

Vitát gerjeszteni jöttem hát…
Figyelem! A versenypiac nem tiszteli a múltad!

 

Engedd el az igazságmintákat! Az etika pedig mindig is relatív!

Nem elég (f)elismerni, hogy a marketing- és médiapiacok üzleti modelljei 100 éve szinte mozdulatlanok. Az idő és a világ is elhaladt felettük.
A tradíciók (bármilyen értelemben) most már visszahúznak, lassítanak, sőt lehet, hogy a porba is lelöknek.
A tömegmédiát – sok ember egyidejű elérése – a tömeges, de végletekig szilánkosodó médiarendszerek váltják fel. Már maga a média fogalma is átalakult, ma teljesen mást jelent, mint mondjuk 10 éve vagy akár csak 5 éve.

 

A lineáris gondolkodást és üzletmenetet is fel kell, hogy váltsa a rendszerben és a „térben” történő gondolkodás: ha úgy tetszik, a többdimenziós látás képességének erőteljesebb kifejlesztése, gyakorlása. Ez a versenypiacon szinte kötelező…
A kiváló üzleti érzék állandó gyakorlása és az éves, vagy hosszabb távú üzletkötések mellé mind gyakrabban az up-to-date és a rugalmasság igénye lép. Az azonnaliság és a nyitottság képessége felértékelődik.
Egy új típusú marketingszakma van kialakulóban, a kérdés az is, hogy mi maradhat meg a régi marketinges szakmák tradícióiból.

Nézzünk körbe, figyeljük meg a sikeres és a sikertelen piaci szereplők hogyan jutottak oda, ahol most vannak? (Jó és rossz példák.)

 

Érdemes megfigyelni, miért és miben más a marketingtevékenységük?

Érdemes figyelni a sokkal kisebb, sokkal kevesebb marketingbüdzsével rendelkező kisebb cégeket, miképpen költik a pénzüket, miképpen kontrollálják a marketingbe befektetett pénzüket.

Érdemes figyelni a globálisokat, hogy milyen stratégiával és taktikai lépésekkel gyarmatosították a világ piacait. Érdemes megfigyelni, hogy egy sikeres cég, például az e-kereskedelmi piacokon, a cégfelépítésében, cégstruktúrájában hol helyezkedik el a marketingosztály, a társosztályokkal milyen munka- és egyéb kapcsolatot tartanak fent.

Érdemes megfigyelni az ember és az algoritmusok lelkivilágát.
 

Kicsit úgy kell felfogni a versenypiacot, mintha háborúba mennénk. Nincsenek szabályok. Az etika mindig az érdeknek megfelelően fog változni. Senki sem vethet semmit a másik szemére. (Majd az állam elintézi a versenypiacok szabályozását [lásd még a római jog]).
Az alkalmazkodás az azonnali lépés képessége, a ma követelménye.
Tudom, ez most bullshitnak hangzik: de ha azzal kezdjük a változás végrehajtását, hogy meetingelni megyünk…, nos, igen, önmagunk árnyékán a legnehezebb túllépni, mert igen, van más módja is a jövőnk tervezésének és alakításának.
El kell fogadni, hogy a 100 éves üzleti tradíciók akár 24 óra alatt is megváltozhatnak.
 

További kérdéseim:

- Vajon hol találhatja meg a helyét a marketingszakma, a marketingtudomány a lassuló fogyasztói társadalomban?
- Milyen új felelősségek és etikák vonatkozhatnak az új marketingre?
- Vajon mit tud tenni, a faültetésen kívül, fenntarthatóságért, az utánunk jövő pár nemzedékért, például a globális felmelegedés okozta problémák könynyebb elviselhetőségéért?

 

Kérlek, próbálj meg a Marketing Summit Hungaryn erre a kérdésre (is) válaszolni:

Vajon lehet-e a marketingszakmát – akárcsak az orvosi, biológiai, vagy társadalmi tudományokat – tudományosnak minősíteni akkor is, ha annak szinte minden egyes alkotóeleme megváltozott az elmúlt tizenévben, vagy inkább így írnám, napjainkban?

 

Ez lenne az én válaszom:

„Igen, lehet tudományosnak nevezni a marketing tudományát is. De kizárólag annak, aki tesz is saját okulásáért. Kutat, fürkész, tanul és keresi az új összefüggéseket, alkalmazkodik a változásokhoz. (Csak zárójelben: végül is ez igaz az élet minden területére, a biológia vagy az orvostudomány is egészen más, mint 25 vagy 10 éve.)
Aki ezt nem teszi, az nem lehet „alkotó”, az „új marketinget” a kutatók, elemzők, alkalmazkodók fogják megalkotni.

Talán érezhető a sorok között, hogy sokkal többet provokáltam, mint amit a felületesen olvasó átlátna/ megérezne.
Vitát gerjeszteni jöttem (ha hívnak), mert kérlek, ne felejtsük, amit Földes László Hobó énekel:

A siker(ed)nek ára van, nem titka

Vissza
Légy napra kész

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy ne maradj le a fontos hírekről!