2023 lehet annak az éve, amikor végre túljutunk azon, hogy az adatot fosszilis anyaghoz, vagy mindenféle drágakőhöz vagy nemesfémhez hasonlítsuk. Kétségtelen, ezen sokat lendít, hogy az AI feje tetejére állította mindenki LinkedIn feedjet, a médiát és amúgy sokak hétköznapjait is – hiszen a generatív megoldások kis túlzással a semmiből robbantak be a köztudatba, aminek köszönhetően bárki megtapasztalhatta, hogy mire is képes a gép, ha van mögötte adat dögivel, és van előtte valaki, aki ezzel bánni is tud. Viszont ahhoz, hogy ezen megoldások a saját üzleteinket tudják támogatni, kicsit többre van szükség, mint előfizetni a „Top 50 promt a vállalkozásod marketinggépezetéhez” jellegű kurzusokra.
Bár sokan az adatalapú gondolkodást is egy lépésnek tartják, de ez szerintem velünk van már ősidők óta – hiszen majdnem mindenhol vannak riportok, vannak tapasztalatok, szokások, amelyek már „adatokból” merítenek. Viszont a digitális világ térnyerésével és folyamatos fejlődésével az adatok tárháza jelentősen kibővült. Sokan talán nem is tudják pontosan, hogy cégükben olyan információk állnak rendelkezésre, amik segíthetik a szervezetet a hatékonyabb működésben – bár előbb meg kell fejteni a teljes „adatvagyont”, majd abból kiválogatni azt, ami értéket tud szolgáltatni, és elengedni, ami nem. Más szóval nem el kell sajátítanunk az adatalapú működést, hanem meg kell változtatnunk és ki kell tudnunk bővíteni azt, hogy milyen adatokra is támaszkodunk a döntéshozatalban.
Mivel az ember alapvetően nem rajong a változásokért, ez a szintlépés jelen korunk egyik legnagyobb kihívása, vagy talán csak az első, ezen az úton. Hiszen a következő már előttünk is tornyosul, meg kell tanulnunk használni is ezt a pluszértéket – hiába kerül terítékre, hogy milyen adatokkal és értékkel bír a cégünk, amelyből akár több AI által támogatott fejlesztés is meg tud valósulni, vagy készülnek el teljesen új kimutatások arról, hogy mi lenne az ideális irány, ha továbbra is a régi rendszereket, régi szokásokat és adatokat használjuk csak. Fontos szempont még, hogyha egy komplexebb folyamat egyetlen lépését változtatjuk meg, akkor könnyen elmaradhat a várt siker. Vegyünk alapul egy klasszikus online kommunikációs kampányt. Eddig megvolt a megszokott célcsoport, a kampányterv, és a hirdetési set is, kifutott, készült a postbuy. Viszont, ha a célcsoport helyére bekerül egy szegmentációs rendszer, ami képes tovább szálazni az elérendő fogyasztókat, akkor ez a megoldás kudarcot fog vallani, ha a többi lépés nem adaptálódik. Azaz, ha ugyanolyan médiaterv egyetlen kreatív eszköztárral valósul meg, akkor nem lesz semmi ok az ovációra. Azonban, ha a médiatervet rászabjuk az egyes perszónákra (akár a felületekben, akár a vásárlási módban, vagy akár a kreatív kiszolgálásban van tér a dinamikusabb kiszolgálásra) és a kreatívok is reflektálnak erre (egyedi képi és szöveges világgal), akkor az eredményekben többszörös javulást is realizálhatunk.
A minket körbevevő „zaj” egyre nagyobb, ami a figyelemért folytatott küzdelmet is drasztikusan fokozni fogja. Viszont a napjaink továbbra is csak 24 órából fognak állni, így kénytelen (lesz) mindenki még jobban szűrni az információkat, legyen szó akár tartalomról, hirdetésről vagy promócióról.