Az MI hatása a stratégákra
A stratéga feladata az, hogy megértsen egy piacot, fogyasztói szegmenst. Értenie kell az emberi viselkedés pszichológiáját, hogy miért viselkednek az emberek úgy, ahogyan, és mit kell tennünk, hogy ezen változtassunk. Ez alapján fogalmazza meg a kampány célját és azt, hogyan lehet ezt a leghatékonyabban elérni.
A stratéga az, akinek van ideje gondolkodni. Alaposabban, több szemszögből megvizsgálni a kérdést. És mivel neki van ideje gondolkodni, ez egyben a kötelessége is.
A stratéga munkája legtöbbször magányos. Egyedül rajta áll, milyen forrásoknak néz utána, milyen következtetést von le, és milyen formában adja tovább azt a többieknek.
Ebben hoztak jelentős változást a generatív MI-eszközök. Lett egy bármikor elérhető beszélgetőtársunk. Élvezetesebbé tette a kutatást, és végre van kivel ötletelni, megvitatni a gondolatainkat. Igaz, a most elérhető, nagy nyelvi modellek legjobb esetben is egy junior társszerzőként működnek.
Pont, mint egy frissen végzett gyakornok. Aki mindent tud, és bármilyen témában vég nélkül beszél magabiztosan. Általában bármikor elérhető, de éppen akkor hagy cserben, amikor a legnagyobb szükség van rá. Vitatkozik az érveinkkel és mindent máshogyan lát. Ugyanakkor a legalapvetőbb dolgot is részletekbe menőkig a szájába kell rágni ahhoz, hogy legalább elfogadható eredményre jusson. És biztos lehetsz benne, hogy tele lesz hibával, amire jutott. Mindeközben azon töri a fejét, vajon mikor túrhat ki az állásodból.
De ez így van jól.
„Neki” érthetően és teljeskörűen fogalmazom meg a feladatot. Ezt magamnak soha nem tenném meg. Ez arra késztet, hogy jobban átgondoljam a problémát, kérdést vagy lehetőséget. És mivel a válasza elfogult, vagy fals is lehet, alaposabban utána kell néznem a tényeknek, amire a válaszát alapozza. Kikényszeríti belőlem a kritikai gondolkodást, amit magammal szemben nem éreznék szükségesnek. Így legrosszabb esetben is arra késztet az MI, hogy alaposabban gondolkodjak, mint azt nélküle tenném.